Férfi. Apa. Kenyérkereső. Családcentrikus férfi. Törődő apa. Számtalan tényező befolyásolja, milyen apává válik egy férfi, annak fényében, milyen hatást gyakorol rá a családja, a munkahelye, a társadalom, a családpolitika vagy éppen a populáris kultúra. Na de miről is beszélünk, amikor családcentrikus férfiakról van szó? Más fénybe helyezi ezt számunkra egy szociológus, egy kultúrakutató és egy HR-szakértő.
Bár ma már nem tabu a transzneműség vagy a homoszexualitás, sok családban még mindig kihívást jelent a másság elfogadása. És hiába egy szűk kör támogatása, ha egy-egy rokon vagy egy intézmény épp emiatt nyom szégyenbélyeget az érintettek homlokára. Két történet, két megküzdési mód.
Valamikor réges régen, egy messzi-messzi galaxisban, amikor még nem dokumentáltuk túl az életünket és a közösségi média sem létezett, a közléskényszerünk jóval egészségesebb keretek közt mozgott. A social media adta szabadság túl hirtelen jött ahhoz, hogy mindenki jól kezelje: az online térbe a mai napig rengeteg kép kerül ki bármiféle öncenzúra, szerkesztési elv, vagy felelősségtudat nélkül. Persze jó, ha az emlékeknek nyoma marad, de nem mindegy, hol, ezért összeszedtünk pár alternatívát a Facebook és az Instagram helyett!
Megőrizni vagy meghaladni? Talán ez a legalapvetőbb kérdés a mintákkal kapcsolatban. Egyikünk húsz éve változatlan formában készíti el a nagyi diótortáját, amelynek megsárgult receptjét áhítattal rendezgeti. Másikunk főzés előtt egy órát szörföl a Youtube-on, és belehalna, ha nem próbálna meg minden alkalommal javítani a recepten. És ugyanez megmutatkozik akkor is, amikor társadalmi változásokról diskurálunk: míg egyikünk számára az innováció mindannyiunk boldogságának záloga, másikunk minden komolyabb technológiai újításban az emberiség hosszú menetelését látja a végső pusztulás felé.
Híres nők, akik a kiállásukkal meggyőznek: nem vagy egyedül a problémáiddal. Vallási vezetők, akiknek a hatására elhiszed, hogy élhetünk egy humánusabb, boldogabb világban. Gyerekkönyvek, amelyek azt üzenik: a világ és a lehetőségeid tágasabbak, mint ahogy azt a hétköznapokban érzékeled. Műalkotások, amelyek felébresztik a régóta benned szunnyadó kreativitást. A szomszéd nő, aki kifogyhatatlan derűvel és lazasággal terelgeti a három gyerekét – és a férje, aki ugyanezt teszi. Példát mutatnak, kimozdítanak a szokásos kereteid közül, felemelnek. Inspirálnak.
"Az idővel való reménytelen kergetőzéstől a tokafóbián át a pálcikatestű szuperhősig egyetlen szenvedélyes nagymonológban minden, ami kiszakad, ha az embert éppen tükörbe nézés közben provokálják. Ezt akarta hallani a Művésznő? Hát tessék." Hajós András írása.
Az ember tudatos vásárlói döntései nemcsak a környezetére, hanem a saját boldogságára is hatással vannak. Az önkéntes egyszerűség hívei szerint önsanyargatás nélkül is élhetünk egyszerűbb, de felelős életet – ráadásul örömtelit.
Végeláthatatlan gyermekelhelyezési perek, végletes esetben gyerekrablások, morális és anyagi megsemmisítés, hosszan tartó érzelmi vagy fizikai abúzus és mély, akár személyiségtorzító fájdalom. A nárcisztikus kapcsolatnak nevezett társadalmi képződmény romboló hatású, tragikus viszony.
Bonyolult a nők mai, magyarországi munkaerőpiaci helyzete – beidegződött, évtizedes társadalmi hagyományok és minták csapnak össze a friss munkaerőpiaci igények által megkívánt rugalmassággal, tudatossággal és kommunikációs képességekkel. Közép- vagy felsővezetőként még nehezebbek a kihívások.
Ha gyorsabban megeszem az adventi naptárból a csokit, hamarabb lesz karácsony? – kérdezi az ötéves, és ez teljesen rendben van. Ő már lát összefüggéseket, de az időfogalma még nem tökéletes. Hogy jutott idáig, és hová fejlődik?
Bár az énidő vagy a mindfulness kifejezések kétpercenként jönnek szembe, és minden bokorban slow mozgalom nő, mintha mégsem követné a hétköznapi tapasztalás ezeket a trendeket. Fogyni is, izmot építeni is azonnal kell, gyászolni elég lesz két hét – jó, akkor négy –, a szülés utáni csúcsformára pedig legfeljebb néhány hónap jut, aztán irány a munka.
Tudjuk már, mi a rasszizmus, és a szexizmus fogalma sem ismeretlen. A harmadik nagy kategória, az életkor alapján történő besorolás, ítéletalkotás és diszkrimináció jelensége azonban még kevéssé tematizált. Noha a jelenség már 1969-ben nevet kapott – ageizmus –, és a nyolcvanas évektől kezdődően teret nyert az öregedő Amerika víziójának köszönhetően. Tisza Kata író, öregedéskutató és coach írása.
Felső vezetőből sajtkészítő, nyelvszakosból selyemfestő művész. Nagy és kockázatos ugrások, a felnőttélet kőkemény döntései, amelyekről csak utólag lehet visszaigazolást kapni, hogy helyes lépések voltak. Bátorság és persze lehetőség is kell, hogy ki tudjunk lépni abból a bizonyos komfortzónából, de legalábbis átszabjuk egy kicsit.
Arany János és Gandhi a példaképei, Jediereje van, ismeri az önbizalomhiány ellenszerét, de akad olyan tulajdonsága, amit máig nem sikerült önmagával kapcsolatban teljesen elfogadnia. Farkas Franciskát kérdeztük.
Nehéz feladatot kapunk a vezetőnktől, vagy a munkatársunk elutasítja az együttműködést, esetleg éles konfliktus alakul ki az ügyféllel – számtalan alkalom adódhat a munkahelyen, ami próbára teszi a teherbírásunkat. Ha ilyenkor önbizalommal felvértezve lépünk a helyzetbe, nagyobb sikerre, így több eredményre is számíthatunk.
Nőügyekben aktív, a környezetvédelemben következetes, már csak a verseskötetéhez kell bátorságot gyűjtenie. Villáminterjú Döbrösi Laurával.
A címben feltett kérdés sokszor hangzik el, annak ellenére, hogy világunk valóban a lehetséges világok legjobbika, legalábbis az előző évszázadokhoz képest. Honnan merítsünk ma önbizalmat ahhoz, hogy egyáltalán szüljünk?
Indul a HVG Extra A Nő új grafikai és fotópályázata! Mutasd meg, mit jelent számodra a saját közösséged!
A városi problémák tudatosulásával felébredt az igény a várossal kapcsolatos pszichológiai problémák megértésére és megoldására is. Az esztétikai érték, a komfort, az emberi lépték egyre hangsúlyosabbak, a várossal kapcsolatos negatív vélekedés eltűnőben van.
A családról szóló közbeszéd – legyen szó akár politikáról, akár kutatásokról, akár a médiáról – általában a házasságra és a szülőségre fókuszál, miközben a szülők és a gyerekek életében is részt vesznek olyanok, akik idővel, energiával, példamutatással, pénzzel, és ami talán a legfontosabb: szeretettel hozzájárulnak a családi rendszer működtetéséhez – és ehhez nem feltétlenül kell saját gyerekkel kivenniük a részüket a demográfiai növekedésből.
